Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VALAMIKOR RÉGES RÉGEN EGY MESSZI GALAXISBAN ANNAK IS A FÖLD NEVŰ BOLYGOJÁN MEGSZÜLETETT EGY JÁTÉK A LABDARÚGÁS.ÉV TIZEDEK SORÁN EMBEREK MILLIÓINAK VÁLT SZORAKOZÁSÁVÁ VAGY SZENVEDÉLYÉVÉ.ÍGY TÖRTÉNT EZ GÁDOROSON IS.

 

ELSŐ EPIZÓD:A KEZDET

Községünk első labdarúgó szakosztálya 1919-ben alakult Gádorosi MTK néven. A megalakulást Csernus András vezette, aki több játékost is hozott Nagyszénásról. A csapat színe zöld-fehér volt. Az első labdát Budapestről hozta Csernus András a csapatnak.

        Az első összeállítás: Kardos Antal – Kardos István, Krizsánszki, Dósai – Bartolf, Paczali – Plenter, Sárkány, Csernus, Kudlák, Vannai. A kezdetekkor két orosházi csapat, az OMTK és az OFC voltak az ellenfelek. A mérkőzéseken váltakozó sikerrel szerepelt a gádorosi csapat, a találkozók felét nyerték meg körülbelül. Később Nagyszénás, Kondoros és egy békéscsabai csapat voltak az ellenfelek.

 

Az egyesület 1926-ban GTC néven újjáalakult, a színe megmaradt a zöld-fehér. A vezetőségi tagok a következők lettek: Szabó József, Szentkirályi Árpád, Bokor János, és Szöllősi Imre edző, pályagondnok. Akkor az alábbi csapat szerepelt: Horváth Géza – Ritter, Hévizi, Horváth János – Szatmári Károly, Papp Károly – Keszthelyi József, Libor A., Libor József, Bokor József, Sutóczki Béla. Edző: Szöllősi Imre 

1926-tól 1940-ig a vezetőség tagjai nem változtak. 1931-ben készült a csapatról egy fénykép, amikor pünkösd vasárnapján az Orosházi FC ellen játszottak. A mérkőzést a Hősök-terén lévő pályán bonyolították le, a GTC 4:1 arányban győzött úgy, hogy a szünetben még az Orosháza vezetett 1:0-ra.

MÁSODIK EPIZÓD:A HÁBORÚ UTÁNI ÚJRA KEZDÉS.(1945-1948)
 

A Gádorosi MADISZ Sportegyesület

 

                A háború alatt 1944-ben rendeztek egy mérkőzést, az akkoriban Gádorosi Katolikus Legényegylet Hunyadi TC néven működő csapat részvételével. Később ugyanezek a játékosok alkották az első MADISZ csapatot is.

        A község felszabadulását követően a sportot, labdarúgást szeretők kimentek a labdarúgó csapat szertárába, ahol a szűkös felszerelésnek is csak a darabjait találták meg. A régi labdarúgók a háború viharai között szétszéledtek, az itthoniakat a földosztás, az új életcélok és remények foglalkoztatták. Mégis voltak azonban olyanok, akik az ifjúság és a sport iránt érzett határtalan szeretetük folytán újra szervezték a gádorosi sportéletet. 1945. márciusában Rácz Mihály, Jávorcsik János, Jávorcsik Mihály, Farkas István és Szabó József megalapították a Gádorosi MADISZ Sportegyesületet. A háború utáni száguldó infláció miatt azonban pénzért senki nem adott felszerelést. A lelkes alapító tagok Farkas István és Rácz Mihály vezetésével 4q búzát gyűjtöttek össze. Lisztté őröltették, majd felvitték Budapestre, és egy teljes garnitúra szerelést kaptak érte a cipők kivételével. Volt most már használható szerelés, a régi gárdából továbbra is játszó Markovics József új játékosokat szervezett a csapatba, és 1946. tavaszán már a területi bajnokságban szerepeltek a körülményekhez képest igen szép sikerrel.

        Ekkor a következők játszottak: Ifj. Horváth Géza, Havasi József, Huszár József, Régi Bálint, Szijjártó József, Markovics József, Szijjártó, Hegedűs, Kovács, Müller, Törőcsik, Kovács György.

 1945. után a Sporttelep átkerült a volt November 7. utcai térre (ma Iskola utca), ahol jelenleg a Némann Valéria Általános Iskola áll.
         A Magyar Labdarúgó Szövetség ebben az időben írta ki a „Rákosi Kupa” bajnokságot, amelybe Gádoros csapata is nagy lelkesedéssel kapcsolódott be. Több fordulón túljutva végül Kondoros NB II-es csapata búcsúztatta őket.

 

       

   HARMADIK EPIZOD  :A MEGÚJJULÁS

 

 

 

 

 

 

 

 

A Gádorosi MTK Sportegyesület megalakulása

 

 

 

 

 

 

 

      Ahogy a háborús sebek gyógyultak, a sport és a testnevelés úgy izmosodott. A MADISZ már annyi játékossal rendelkezett, hogy a legnagyobb játékos kerettel sem tudtak mindenkit foglalkoztatni, így szükségessé vált egy másik egyesület megalakítása. Az új egyesület 1946. augusztusában Gádorosi Munkás Testgyakorló Kör névvel indult. Felszerelését a helybeli dolgozók 10-20 kg-os búzatételekből összerakott, mintegy 53q búza árából vásárolta meg az egyesület vezetősége Túrkevén. A Gádorosi MTK-t az MLSZ ugyanabba a területi csoportba sorolta be, ahol a Gádorosi MADISZ is játszott.

A labdarúgó csapat sikerei
 

            Az egyik legnépszerűbb sportág továbbra is a labdarúgás volt. Csapatunk is részt vett a bajnokságokban, a spartakiádok küzdelmeiben.

            1953-ban a Falusi Kupa küzdelmeiben járási első lett, s egy szép serleggel gazdagította a sportkört.

            1954-ben újra járási bajnokok lettünk. A felsőbb osztályba jutásért osztályozó mérkőzéseket játszottak, közepes eredménnyel, így a megyei bajnokságba nem jutottak fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 IV.Epizód  : A SIKER KORSZAK

 

 

 

 

 

 

            1955. után új vezetés került a GMTK élére. Az elnök id. Szappanos Mihály lett, aki fiával együtt – megszakításokkal - több mint húsz éven keresztül volt a gádorosi labdarúgás meghatározó személyisége. Az elnökségbe került még Lukácsik Hypatius, Bónus János, Rákóczi Mihály, Nagy Sándor. Az edző Rozsnyai Ferenc lett, aki hosszú ideig vezette a csapatot. Az első sikert 1957-ben érték el, amikor megnyerték a járási bajnokságot, felkerültek a megyei II. osztályba. Gádoros ettől kezdve a mai napig a megyei II. osztálynál alacsonyabb csoportban nem szerepelt. A siker elérésében a következő játékosok – a teljesség igénye nélkül – vállaltak oroszlánrészt: Nagy Imre, Róczó Pál, Tóth István, Tóth Miklós, Szabó János, Ravasz Ferenc, a Körtvélyesi testvérek, Vári Lajos, Nagy Sándor, Györgyi F., Hajdú József, Krámli György, Lipták János, Tóth Sándor, stb.. Az egyesület működésének pénzügyi alapját a tanácsi támogatás jelentette, de a termelőszövetkezet is támogatta őket évente 5000 forinttal. A csapat a megyei II. osztályban általában az első hat helyezett között végzett. A csapat vezetését (mai divatos szóval élve „menedzselését”) Szappanos Mihály és fia vállalták magukra, akikről nyugodtan elmondható, hogy életük volt a gádorosi labdarúgás. A csapat mindenesei voltak, hozták-vitték a játékosokat, apjuk helyett apjuk voltak, ha nem volt ennivalójuk, adtak nekik. Felkarolták a nehéz sorsú tehetségeket, öltöztették őket, szerelést vásároltak, utaztatták a csapatot. Ebben az időben tűnt fel Pisont András („Csucsa”), akit NB I-es csapatok is csábítottak, s akinek mindhárom fia neves labdarúgó lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Idősebb Szappanos Mihály sportszerető és támogató tevékenységéért, életművéért, 2001-ben megkapta a „Gádorosért” (díszpolgári) kitüntető címet a képviselő-testülettől.

 

                  A következő szép korszak 1965-1978. között volt. A csapat sok örömöt szerzett a szurkolóknak, egyre jobb eredményeket értek el. Ebben az időben a következő játékosok – szintén a teljesség igénye nélkül – alkották a csapat gerincét: Pintér Tibor, Fazekas I., Vámosi L., Lőcsei György, Tarkó Imre, Lengyel Ferenc, Bakó Sándor, Csík László, Gabnai Sándor, Pisont András, Juhász Mihály, Fazekas Sándor, Birkás János, Szamosközi István, Joó Sándor, Kunos Sándor, Hézer Sándor stb.. Az utánpótlás csapattal olyan „szerencséje” volt a vezetésnek, hogy az öregfalu középső utcái (Bánfalva, Attila utcák) szinte kiadták a teljes ifi csapatot. Ekkor kezdődött a játékos pályafutása a következő fiataloknak: Garai Ferenc, Szijjártó Mihály, Zalai István, Balogh Imre, a Hegedűs testvérek: István, Pál, János és József, Steik József, Nagy Imre, Adok József, Treligyik, Váczi I., Sipos József stb. 

 
                   Az egyik legjobb eredményt 1974-ben az alábbi csapattal érték el.

 

Az újabb fordulat az 1970-es évek vége felé kezdődött. 1978-ban alakult meg a Gádorosi TSZ Sportegyesület, amely közel 15 évig működtette a gádorosi labdarúgást. Az 1978/79. évi megyei II. osztályú bajnokságban rögtön az élen végeztek, feljutottak a megyei I. osztályba.

 Ezt a csapatot a vezetőség néhány vidéki játékossal megerősítette, megbízta a szintén orosházi Túri Mihályt az edzői teendők ellátásával, és azt a célt tűzték ki, hogy a csapat maradjon bent a megyei I. osztályban. Ez a vágy nem sikerült, a csapat hősiesen küzdött, de a végén visszacsúsztak a megyei II. osztályba. A vezetőség (elsősorban Prozlik Pál szakosztályvezető) rengeteget dolgozott azért, hogy megteremtse a feltételeit a magasabb osztályba való újabb feljutásnak. A játékosok nagy része a termelőszövetkezetben dolgozott, olyan rugalmas munkaidő-beosztással, hogy ki tudjanak járni edzésre, el tudjanak menni a mérkőzésekre. A szövetkezet anyagilag, és szállítójárművel is támogatta a csapatot. A jó eredményeket mindig megbecsülték, a játékosok családjukkal együtt külföldi és belföldi nyaralásokon vehettek részt nyaranta.

A következő – 1980/81. évi – bajnokságban a cél újra a feljutás volt. A csapat végig kiválóan teljesített, és a bajnokság befejezése után egy emlékezetes osztályozó mérkőzésen a Békésszentandrás elleni egygólos győzelemmel kiharcolta a feljutást.

 

 

 

 

 

 

 

Lenti József három évig volt a csapat edzője, őt Kozmer Imre követte a felnőtt csapat kispadján. A csapat gerince maradt, így még pár évig a megyei I. osztályban szerepeltek, általában az első nyolc között végeztek

 

 

 

 

 

Kozmer Imre a felnőtt csapat vezetését a serdülő csapat edzései mellett végezte, ugyanis az 1970-es évek végén Gádoroson is felismerték, hogy gyermek labdarúgók képzése nélkül hosszú távon nem lesz életképes a magasabb osztályban a felnőtt csapat. Ezért egy régi lelkes sportember, Markovics József fogott a munkához, aki idős kora miatt csak pár évig végezte ezt a munkát. A fiatalon Gádorosra került Kozmer Imrét már munkába állása után két hónappal megkérték a feladat elvégzésére, aki örömmel vállalta. Átvette a gyerekeket, és újakat verbuvált az iskolából, szinte minden korosztályból kialakított egy-egy csapatot. A serdülő bajnokságban indultak, ahol az első mérkőzésen, Békéscsabán 9:0 arányban kikaptak a Honvéd Szalvai SE csapatától. Ez nem szegte a kedvüket, hanem még komolyabb munkára serkentette őket. Heti három edzéssel, komoly fizikai képzéssel, és téli alapozó munkával készültek a tavaszi idényre, amikor is már sokkal jobb eredményeket értek el. A csapat játéka szervezett lett, fizikailag, technikailag és taktikai téren is felkészültebbek lettek. Az eredmények hatására a gyerekek is szívesebben jártak edzésekre és vállalták a sokszor embert próbáló edzéseket. A munkának meg lett a gyümölcse: a következő (1980/1981.) évi serdülő bajnokságot a csapat veretlenül nyerte (14 mérkőzésből 12 győzelem, 2 döntetlen, imponáló 74:9-es gólkülönbséggel) a Szarvas és az OMTK csapatai előtt. A felnőtt szurkolók is egyre szívesebben nézték a gyerekek mérkőzéseit, mert színvonalas játékuk jó szórakozást nyújtott szombat délelőttönként

 

 

      A nyolcvanas években tehát kialakult egy szervezett utánpótlás-nevelés, ami a serdülő és az ifjúsági csapat felkészítéséből állt. Utánpótlásként pedig a 3-4. és az 5-6. osztályos korosztály képzése és versenyeztetése szolgált.

      A nyolcvanas évek vége felé azonban lankadni látszott a lelkesedés, a rendszerváltás idejéhez közeledve a versenysportban is visszaesés következett be. A csapat gerincét alkotó gádorosi játékosok kiöregedtek, a fiatalok pedig még nem voltak olyan szinten, hogy pótolni tudták volna az „öregeket”. Ezért beindult a vidéki játékosok leigazolása, akik nem csak „szeretetből” játszottak, bár többségük a pályán mindent megtett a siker érdekében. A fenntartó is egyre kevesebbet tudott áldozni a labdarúgásra, a gádorosi fiatalok közül is – a kor hívó szavának engedelmeskedve – egyre kevesebben tértek haza. Egyre nehezebb volt kiállítani az ifjúsági csapatot, a felnőtt csapat kerete is leszűkült. Így a csapat visszaesett a megyei II. osztályba, ahol nem volt akkora a konkurencia, és több eredményt lehetett elérni.

  5.Epizód :Napjaink

 

         A rendszerváltás a labdarúgás felett nem múlt el eseménytelenül. A megváltozott feltételek mellett az átalakuláson átment mezőgazdasági szövetkezet nem tudta tovább finanszírozni az egyesület működését, így 1992-ben községi egyesület jött létre Gádorosi Labdarúgó Sport Egyesület néven, amely jogutódja lett a TSZ Sportkörnek. Az elnökségbe bekerült Gabnai Pál, Géczi Bálint, Hajdú József, id. Szappanos Mihály, elnöknek pedig ifj. Szappanos Mihályt választották. A csapat továbbra is a megyei II. osztályban szerepelt több-kevesebb sikerrel. A csapat gerincét gádorosi játékosok alkották, de mellettük mindig szerepelt néhány „vidéki”, orosházi, szentesi, nagyszénási labdarúgó is. Az edző az egyesület korábbi labdarúgója, Hegedűs Pál lett, aki évekig vezette a csapatot. A csapat egyszer megnyerte a megyei II. osztályú bajnokságot, feljutott a megyei I. osztályba, de a következő évben kiestek.

         1996-ban újabb vezetőségváltásra került sor. Az új elnök Dr. Kishonti András lett, az elnökségbe Kozmer Imre, Géczi Bálint, Garai Ferenc, Rákóczi Ferenc került. A csapat továbbra is a megyei II. osztályban játszott, de a szurkolóknak mindig az volt a vágya, hogy a megyei I. osztályban szerepeljen a csapat. Vezetőedzőként újra Kozmer Imre állt a csapat élére, majd segítőnek 2000-ben hazahívták Pisont Andrást. Ő társedzőként és játékosként is segítette a csapatot, vele érkezett még néhány játékos Szarvasról. A cél a mihamarabbi feljutás volt. Az első évben a negyedik helyen végeztek, a 2001/2002. évi bajnokságot viszont nagy fölénnyel megnyerték (21 győzelem, 7 döntetlen, 2 vereség, 85-32-es imponáló gólkülönbség), teljesült a szurkolók álma, újra feljutottak a legmagasabb megyei osztályba.

 

         A feljutás után a csapat három évig szerepelt az első osztályban, ötödik, tizedik helyezést értek el, majd a harmadik évben újra visszacsúsztak a második vonalba. Azóta is ott játszanak.

         2003-ban újra vezetőségválasztásra került sor, az új elnök Géczi Bálint lett, elnökségi tagok: Kozmer Imre, Garai Ferenc, Lengyel Krisztián, Pisont Richárd.